 |
|
|
| |
|
|
 |
 |
 |
| |
Az iskolaérettségi vizsgálat
A gyermek attól a naptári évtől tanköteles, melynek május 31-ik napjáig a hatodik életévét betölti. Iskolaérettség fogalmán azt
értjük, alkalmas-e a gyermek az iskola megkezdésére vagy sem.
Az alkalmasság magában foglalja
 a megfelelő fizikai állapotot (pl. testi fejlettség, jó erőnlét, kisgyermekes testi jellegek
eltűnése, fogváltás, kesesség megállapíthatósága),
a pszichés alkalmasságot (pl. az iskolára való készülés, annak várása, a gyermek
kitartóan végezze a rá bízott "feladatokat", tudjon barátságokat építeni és fenntartani
gyermekkel, képes legyen beilleszkedni, megtalálni helyét egy csoportban),
a gondolkodás bizonyos jellemzőinek kellő mértékű fejlettségét (pl.: egyhuzamban
10-15 percig tudjon figyelni olyan "feladatos" játékokra, mint pl. a rajzolás, színezés, é
s szívesen foglalkozzon velük; ki tudja fejezni magát egyszerű és összetett
mondatokkal, szép kiejtéssel; jegyezzen meg és mondjon el rövid verseket, meséket;
értse, hogy a számok mennyiségeket jelölnek és igazodjon el közöttük 1-10-ig; tudja,
mit jelent a "kevesebb", "több" vagy "egyenlő").
Hadd hangsúlyozzuk:
Az iskolérettség LÉNYEGE NEM AZ, HOGY MEKKORA TUDÁSSAL RENDELKEZIK a beiskolázásra váró gyermek, hanem az, hogy MENNYIRE KÉSZ AZ ISMERETEK
AKTÍV BEFOGADÁSÁRA, vagyis,
hogy mennyire TERHELHETŐ (fizikailag, figyelmileg stb) és MOTIVÁLT.
A legtöbb gyermek lelkes várakozással megy iskolába. A célunk az ,hogy ez a kezdeti lelkesedése ne törjön meg, érdeklődő maradjon és érezze
jól ott magát. A sikerek nyomán egyre nehezebb feladatok vállalására lesz képes, ezek további sikert hozhatnak. Ha nem a megfelelő
pillanatban kerül iskolába, mert motiváltsága és terhelhetősége még nem elegendő, kudarcokat élhet át és ez messze mutató negatív eredményhez
vezethet (évekre - esetleg egész iskolai pályafutására- meghatározza a tanuláshoz, az iskolához való viszonyát, befolyásolhatja pályaválasztását,
későbbi életét). A fentiekből két dolog következik:
Ha szükséges, érdemes kivárni ezt az optimális időpontot. A törvény lehetőséget is
ad arra, hogy a tanköteles kor elérése után a gyerekek még egy év haladékot
kaphassanak az iskolakezdésre. Az egyéni érési tempót figyelembe vevő rugalmas
törvény egy egész beiskolázási korintervallumot ad meg kb. 6 és 8 éves kor között.
Az sem jó, ha korábban megy iskolába, mint az indokolt lenne, de az sem jó, ha
feleslegesen marad még egy évig óvodában.
Az iskolaérettségi vizsgálat is elsősorban a motiváció és terhelhetőség kérdései köré
csoportosul. Ezek olyan dolgok, melyek minden gyermeknél nagyjából a tanköteles
korra természetes módon megjelennek. Nem szükséges őket serkenteni (nem is
lehet), és nem érdemes a gyermeket a vizsgálatra felkészíteni, hisz -
mint hangsúlyoztuk - elsősorban nem az a fontos, mi minden van a fejében.
Kiket érint az iskolérettségi vizsgálat?
Azokat a tanköteles korú gyerekeket, akik keveset jártak óvodába ahhoz, hogy
terhelhetőségük megítélhető legyen. Az óvónők véleménye azért nagyon lényeges
(jelen esetben lenne nagyon lényeges), mert olyan, az iskola szempontjából prediktív
helyzetekben látják a gyermeket, melyekben a szülők ritkán.
Azon tanköteles korú gyerekeket, akikkel kapcsolatban a család és az óvoda nem jut
megegyezésre a beiskolázás tényét illetően, ill., akiknek képességeivel,
terhelhetőségével kapcsolatban bármely fél részéről bizonytalanság merül fel.
Azokat a gyerekeket, akik még nem tankötelesek, de az adott év szeptember 30-ig
betöltik 6. életévüket és a szülő és/vagy az óvoda kezdeményezné, hogy elkezdjék
tanulmányaikat, mert kellőképp érettnek tűnnek.
A kérdőíves vizsgálat nyomán megismert családok esetében a gyermek beiskolázásával kapcsolatos döntés a velük való foglalkozás több, mint egy éve alatt szép lassan de annál nagyobb biztonsággal beérik.
Minden résztvevő bevonásával újra meg újra elővéve a kérdést kialakul a közös koncepció.
Nehezebb és formálisabb az a helyzet, mikor az iskolaérettségi vizsgálat alkalmával találkozunk először.
Ennek a menete a következő szokott lenni:
A vizsgálatok február végétől április közepéig folyamatosan zajlanak, mindenkivel erre az időszakra egyeztetünk időpontot. Egy-egy délelőttre
(erre rá kell szánni egy délelőttöt) 5-6 gyermeket hívunk, akiket valamelyik szülő vagy mindkettő kísér el a vizsgálatra.
A vizsgálat első része csoportos, kb. 25-30 perc. Ekkor megismerkedünk, a gyerekek rajzos feladatokat kapnak, és mód nyílik egy kis közös beszélgetésre is, majd
a gyerekek visszatérnek kint várakozó szüleikhez. A második részben az egyéni vizsgálatra kerül sor, mely kb. 30-40 percig tart és érdekes
feladatok segítségével az alkalmasság kritériumainál részletezett jellegzetességek feltárására irányul.
Miután minden egyéni vizsgálat lezajlott, a gyerekek kinti felügyelete mellett a szülőket hívjuk be és átbeszéljük velük a tapasztalatokat, beiskolázási lehetőségeket. A gyermek beiskolázását
illetően a döntés természetesen a szülőé, mi a látottak alapján javaslatot tehetünk, felhívhatjuk a szülő figyelmét bizonyos tényezőkre és
informálhatjuk őket addig általuk még nem ismert lehetőségekről. A legtöbb esetben a megbeszélés végére olyan a gyermek számára optimális megoldás
születik, mellyel minden érintett elégedett.
A vizsgálat tapasztalatait, a szülővel való beszélgetés eredményét munkatársaink szakvéleményben foglalják össze és kiküldenek egy-egy
példányt belőle a család, az óvoda és az iskola címére.
Ebben a Tanácsadó a következő javaslatok valamelyikét teheti:
A gyermek kezdje meg tanulmányait az általános iskola első osztályában
A gyermek kezdje meg tanulmányait valamely általános iskola kisebb létszámú
osztályában, ahol a szokásosnál több egyéni figyelemben részesülhet. Ezt pl. azon
gyerekeknek javasoljuk, akiknek terhelhetősége megfelelő, de fejlődésükben 1-1
területen kisebb elmaradást tapasztaltunk.
A gyermek töltsön további egy évet az óvodában (és ezalatt esetleg fejlesztő
foglalkozásokban is részesüljön). Ilyenkor a gyermeknél azt láttuk, hogy több
képességterületen még bizonytalan vagy terhelhetősége még nem megfelelő (pl.
hamar kifárad, elterelődik a feladatoktól, melyek kezdettől fogva nem is vonzották
annyira, viselkedése is túlzottan érzelemvezérelt stb.).
Amennyiben egy gyermeknél az értelmi fejlődés kifejezett elmaradását vettük észre,
vagy fejlődése erősen egyenetlen, javaslatot teszünk a területileg illetékes Szakértői
Bizottság további vizsgálatára.
|
|
 |
 |
 |
|
| |
|
|
|
|
|
|
